Katekumenátus Szótár

Andragógia: Felnőttek nevelése, tanulási folyamata, melynek alapelvei és eszközei eltérnek a pedagógia, azaz a gyermeknevelés elveitől. A szó értelme: "andr-" - ember, "agogus" - valakinek a vezetője. A tudományágat Knowles Malcolm dolgozta ki legteljesebb formában, azzal a céllal, hogy különbséget tegyen a pedagógia, azaz a gyermeknevelés és a felnőttképzés folyamata között. Az andragógia lényeges kiindulópontja az, hogy a felnőtt képes irányítani saját életét, döntését, és csakis partnerként lehet őt bekapcsolni további tanulásba.

Befogadás: Az a rítus, mely a katekumenátus fázisába "felveszi" a keresőt, aki eddig csupán érdeklődő (pre-katekumen) volt. A befogadás valamiképpen már a keresztség szentségének "kezdete". A katekumenek "már különleges módon kapcsolódnak az Egyházhoz". (CIC 206.k., 1170.k.) Az Egyház a következők alapján döntheti el, hogy az érdeklődő készen áll-e belépni a katekumenátus fázisába, illetve a katekumenek rendjébe: gyakorolja a szeretetet és meg tud másoknak bocsátani; bizalommal imádkozik és nem félelemből; szereti Jézust, és kíván hozzá tartozni; kívánja és keresi a kapcsolatot a közösség tagjaival.

Befogadócsoport: Meghatározott személyekből álló kis csoport, amelynek tagjai a katekumenátus vezetőjével együtt kísérik a katekument a megtérés és beavatás útján, illetve folyamatában. Ők képviselik elsődlegesen a katekumenek számára a plébániai közösséget, illetve az Egyház közösségét, amely a tulajdonképpeni befogadó közösség.

Elő-evangelizáció: Ez a lépés a legemberibb és legegyszerűbb fok a megtérés folyamatában, mivel emberi kapcsolatról van szó. Általában az "érdeklődő" közelíti meg a keresztény hívőt, mert "érezz benne" valamilyen biztonságot, és szeretne valamit vele megosztani, elmondani. Bátorítás a cél annak érdekében, hogy a két ember között létre jöjjön a bizalom, amely később mélyül, és az érdeklődő egyre többet fogad be. Felkelti az érdeklődést az Evangélium meghallgatására. Az valóban a megtérés első kiinduló pontja. Még nincs "tanítás", hanem meghallgatás és figyelés.

Evangelizáció: Az Egyház mai szóhasználata szerint "az evangelizáció azonos az Egyház küldetésével" (KÁD 46.). Az Egyház sokféle módon adja tovább az Evangéliumot. Az evangelizáció szorosabb értelemben az "első hirdetés" lépését jelöli. "Általa az Egyház kifejezetten hirdeti az Evangéliumot és megtérésre hív" (KÁD 48.). Az előevangelizáció nyomán az érdeklődő már megfogalmazta egzisztenciális kérdéseit, melyek előkészítették az Evangélium meghallgatására. Az evangelizáció tovább vezeti a keresőt, hogy megtapasztalhassa, az Evangélium számára valóban örömhír: választ ad az élet kérdéseire, mert Isten teremtő és élő szavát tartalmazza és közli.

Fázisok: Sajátos szakaszok, amelyeken a katekumen átmegy a katekumenátus, illetve a beavatásra való készület folyamán. Minden fázisnak megvan a kijelölt célja és feladata, lelkülete. Az egyes fázisok végét és a következő kezdetét a rítusok jelölik meg. A fázisok különbségei ellenére, közös bennük, hogy mindegyik a megtérést szolgálja és célozza.

Katekéta: A fogalom gyökere a görög "katekhein" azaz "visszhang" szó, vagy a hallottak "visszaadása". A katekéta az, aki tanúságot tesz mindarról, ami benne történt a "hallottak", azaz Jézus Krisztus evangéliuma által. Maga a fogalom bővebb tartalmú, mint a hagyományból örökölt és megszokott "hitoktató". Hangsúlyozza, hogy a fő cél nemcsak az oktatás, hanem az életre elvezetés.

Katekézis: Egy állandó folyamat, amely élő kapcsolatban történik. Ahogyan a katekéta fogalmánál láttuk, úgy a katekézis is egy tágabb fogalom, mint a "hitoktatás", amely szükségszerűen az oktatás keretein belül működött, és didaktikai eszközökre és módszerekre hagyatkozott. Bár a kateketikai folyamatban is történik tanítás, célja mégsem csupán a hitismeretek bővítése, hanem egyben a kiinduló megtérés megerősítése, és az evangelizáció gyümölcseinek érlelése. Valójában csak akkor lehet katekézist végezni, ha valakit már evangelizáltak és felébredt lelkében a hit. A teljes beavatásra és annak hűséges megélésre való felkészítés a katekézis feladata.

Katekumen: Az, aki a megtérés útját járja, de még nem teljességgel beavatott tagja az Egyháznak. A "befogadás" által már egy sajátos módon kapcsolódik az Egyházhoz és bizonyos jogokkal és kötelezettségekkel is bír. Szó szerint csak az katekumen, aki noha még nincs megkeresztelve, már belépett a katekumenek fázisába, és ott keresi tovább a hit fejlődésének alkalmait.

Katekumenátus: Az ősegyházban kialakult gyakorlat, azaz a megtérés és beavatás folyamatának lépései és intézménye. A beavatást mindig Jézus Krisztus személyével kapcsolatosan értjük, mint beavatást az Egyház eukarisztikus közösségébe, missziójába, szentségi életébe. A folyamat négy fázisból áll: az elő- (pre)katekumenátus, a szoros értelemben vett katekumenátus fázisa, a megtisztulás és megvilágosodás fázisa, és a misztagógia.

Katekumenátus fázisa: A katekumenátus intézményének második fázisa. Ebben történik az igazi hit tanítása (nem hittan!), amely által a katekument mélyebben és rendszeresebb módon avatjuk be az Egyház titkaiba, misztériumaiba.

Katekumenális jellegű katekézis: A katekumenátus jellemzőinek a katekézisben való alkalmazása. Ezen azt kell érteni, hogy az Egyház már túllépte a "tanterem" falait, és nem elégszik meg azzal, hogy a növendék "tanulja" az Egyház tanítását, hanem inkább arra figyel, hogy életre is tudja váltani mindazt, miközben Istennel és az emberekkel való kapcsolata mélyül és fejlődik, a lelki előrehaladás fázisait esetenként meg is ünnepelje.

Kezes: A katekumennek, illetve valamelyik beavató szentség vételére készülőnek személyes kísérője. A kezes segíti a katekument oly módon, hogy kapcsolatot tart vele, bekapcsolódik abba a folyamatba, rítusba, amit a katekumen átél, és készen áll aktív támogatásra, bátorításra, és egyszerű magyarázatra is. A katekumennek imádságos hátteret is biztosít és végső fokon "kezeskedik" felkészültségéért.

Kiválasztás szertartása: A katekumenátus fázisa végén történik ez a szertartás. Az Egyház képviselői (a plébános, a katekéta vagy/és a katekumenátus vezetője) "megvizsgálják" a katekument, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a Jó Isten kiválasztotta a katekument a szentségek vételének ajándékára. A megtérés kegyelmének látható gyümölcseit keresik, mivel ez a lényeges feltétel a kiválasztottak sorába való felvételhez. Ebben a szakaszban új nevet is kap a katekumen: "kiválasztott". Ez a szó esetleg idegenül hangzik fülünknek, de rámutat arra a misztériumra, hogy nem mi választjuk ki az embereket a megtérésre és beavatásra, hanem Isten. (Vö. Jn 15,19)

Közösség: A dokumentumok értelme szerint a közösség fogalmán az eukarisztikus közösséget kell érteni, amelyet a hívők közössége alkot. Ez kétféleképpen értelmezhető: A) az Egyházmegyében lévő hívek közösségének egysége a főpásztorral, illetve a plébániai közösség, akik egységben vannak a helyi lelkipásztorral. B) A hívők közösségén belül működhetnek csoportok, amelyek élő közösségi kapcsolatokkal rendelkeznek, és működésük által a plébániai hivők közösségét erősítik, építik fel, vagy képviselik.

Megtérés: "Metanoia" - "új szív". A szentírás szóhasználata szerint a szív azonos az értékeléssel, a magatartással, a lélekkel, illetve az egyén "Én"-jével. Ha új szívet kap a megtérő, ez azt jelenti, hogy új módon tudja látni a hétköznapi eseményeket, és mindent Isten szemével tud szemlélni és értékelni. A megtérésnek is vannak fázisai, van a kiinduló (alapvető) megtérés, ami aztán mélyebbre és mélyebbre hatol az ember élete folyamán.

Megtisztulás és megvilágosodás fázisa: A harmadik fázis a katekumenátus intézményében. Ebben az időben (mely általában nagyböjt idejére esik), a katekumen megvizsgálja a múltját Krisztus szeretetének és tanításának fényében, és lépéseket tesz, hogy visszavonhatatlanul rendezze életét. Ha elismeri, hogy a bűn gyökereit felfedezte önmagában azok elkerülésére, de nem kész a szükséges lépéseket megtenni, akkor tovább marad a megtisztulás fázisában, addig, amíg ráébred, hogy nem elég belátnia valamit, ami rossz, hanem annak megfelelően cselekednie is kell.

Misszió: Küldetés a világhoz, hogy hirdessük az Evangéliumot. Hirdetni Isten országának eljövetelét, a gyógyulás lehetőségét, és jelként működni a világban. A beavató szentségekhez az járulhat, akiben érlelődőben van már a készség, hogy részt vegyen az Egyház missiós küldetésében.

Misztagógia: Egy görög szóból származik ez a kifejezés, aminek jelentése a "misztérium (andr)agógiája", bevezetés a misztériumba. Az ősegyház a beavatás utáni fázist misztagógikus fázisnak hívta, amelyben az újonnan beavatott tagot tovább segítette abban, hogy elmélyülhessen a húsvéti misztériumban, illetve a szentségi életre építő élet gyakorlatában.

Munkacsoport: Hasonló a befogadó csoporthoz.

Pre-katekumenátus: A katekumenátus intézménynek első fázisa, melyben az érdeklődő saját kérdéseire kap választ, és első szinten találkozik az evangéliummal, és az Egyház hitével. Ez a fázis nem elsősorban a hitigazságok tanításának ideje, hanem beszélgetés, illetve a hit alapjainak ismertetése (evangelizáció). Az érdeklődő még nem kötelezte el magát semmire, ezért ennek a fázisnak feladata az egyszerű kapcsolatok megalapozása és a hit alapjaival való ismerkedés, hogy a jelölt eljuthasson arra az érettségi fokra, amelyet a "befogadás" feltételez. A befogadás szertartása jelzi ennek a szakasznak végét, és a katekumenátus fázisának kezdetét.

Rítusok: Alkalmi liturgikus szertartások a (minimum) két év folyamán. Céljuk mindig a hit megerősítése, illetve az eukarisztikus közösséggel való kapcsolat. Főbb rítusok: a befogadás szertartása, a kiválasztás szertartása, a skrutíniumok, és a szentségek felvételének szertartása.